A Krka folyótól délre húzódik, a Makarskai riviéráig. Legfőbb jellemzője a karszt, méghozzá a mostohább fajtájából való, ahol ritka kincs az édesvíz. Az egyetlen kivétel a Cetina folyó, amely festői kanyont alkotva verekszi át magát a sziklákon, míg eléri a tengert Omiš alatt. A térséget földközi-tengeriéghajlat uralja, száraz és forró nyarakkal és enyhe, esős telekkel.

Észak-Dalmácia fogalmán a Pag szigetétől kezdődő partszakaszt értjük délnyugat felé egészen Primoštenig. Az Észak-dalmáciai szigetek az adriai szigetvilág legtagoltabb és legnépesebb családjához tartoznak, több mint 500 van belőlük. Pag, Ugljan, Silba, Vir, Murter és Pašman a legnagyobb közülük. Itt található a Földközi-tenger legnagyobb kiterjedésű, 140 szigetecskéből és sziklaszirtből álló archipelagusa, a Kornati Nemzeti Park, valamint Dugi Otok nevezetessége, a sósvizű tavacskájáról híres Telašćica természetvédelmi park is.

A Kvarner-vidék az Isztriai-félszigetnél, Abbáziánál (Opatija) kezdődik, magában foglalja a Velebit és a tenger között húzódó keskeny partszakaszt, valamint Krk, Cres, Lošinj és Rab szigetét. Szárazföldi partszakaszának elejét egy érdekes érdekellentét jellemzi: az ipar és az idegenforgalom egymásnak-feszülése. Rijeka és Abbázia alig nyolc kilométerre van egymástól, de jellegében annyira más, mintha más-más földrészen feküdnének.

Az Adriai-tenger északkeleti végébe benyúló nagy félsziget régóta kedvelt nyaralóhelye a magyar turistáknak. Közel van, ismerős hangulatot áraszt – Rijeka vagy Pula csakúgy a Monarchiában indult virágzásnak, mint mondjuk Szeged vagy Miskolc –, ugyanakkor megvan benne a mediterráneum utánozhatatlan varázsa is, gondoljunk például Rovinj csodálatos fekvésére, vagy Poreč keskeny utcáira.